Remete szerzetesek – remeték, akik biztonságos helyszínt választottak távoli helyeken tevékenységükhöz, a 9-12. században a Šariš régióban dolgoztak. Az egyik ilyen Felsőmérk központ közelében volt, a Malá Zobrana tetején.
A Zobrana csúcsa a hegy nyugati oldalán, Felsőmérk és Alsóberek falvak között található. Veľká (Nagy) Zobrana tengerszint feletti magassága 610 méter. A Malá (Kis) Zobrana valamivel lejjebb található, csúcsa 460 m tengerszint feletti magasságban van. Érdekes, hogy erről a helyről az egész Sárost célba vették. Egészen a közelmúltig egy régi kő trigonometrikus oszlopja emlékeztett rá. A Malá (Kis) Zobrana tetején van egy ritkaság, amivel ritkán találkozunk. Körülbelül a csúcs közepén, a sziklák között van egy nyílás a Malá (Kis) Zoborana belsejébe. A sziklák között megy le a patakig, és egy másik sziklában végződik a patak mellett, aminek az emberek a ,,Téli szikla,, (Zimná skala) nevet adták. A masszívum sziklái közötti nyílást a remeték használták ki veszély esetén. A sziklalyukon át a Balka patak melletti faluba jutottak. Így könnyebben elkerülhették a területre behatoló banditákat vagy akár az Árpád csoport tagjait. A csúcsfennsíkon még jól láthatók a teraszok, valószínűleg egy ősi település maradványai.
Helyileg a Széllyuk időtlen idők óta ismert a rendkívül erős huzatról, amely a téli hónapokban kifelé fújt. Olyan erős, hogy kidobja a leveleket, amit a lyukba húllanak. A sziklák közötti, máremlített nyíláson még forró nyáron is behatol a hideg levegő, vagy huzat. Télen a környezetében és az egész csúcsfennsíkon zöld növények láthatók. Kivételesek a telelő foltos szalamandrak is, amelyek nedves és meleg levegővel keresik ezt a helyet.
