Csendespatak falu a Lőcsei hegység keleti részén, a Torysza folyó völgyének felső részén található, 520 m tengerszint feletti magasságban. De a határ néhol eléri az 1090 m magasságot is.
Az első kőzlemény Csendespatak-ról a Sárosi vármegye falvak jegyzékében 1427-ből található. Ott azt írják, hogy a falu egy Berzevice-i nemesi családhoz tartozott. Az ebből az időszakból származó dokumentumok a falut Stelbach vagy Stillbach néven említik. Ez az eredeti német név, jelentése Csendes Patak, amelyet a falu tulajdonosai, a szepesi – német származású nemesek alkottak. A helyi lakosok ezt a német nevet a szlovák Štelbach formában adták. A faluban található a jól megőrzött Stelbachi faházat („Šteľbaskú drevenicu“,,) ahol a ruszin népi kultúra múzeuma található.
A község felett található a Lőcsei hegység , amely magában foglalja az állami természetvédelmi igazgatás alatt álló Bišar természetvédelmi területet is, 1.6741 ha területtel. Ha a falu felől a piros turistajelzést követi, az a Sáros régió felfedezetlen szépségeihez vezet. A megjelölt útvonalon gyönyörű szénakazalos rétekre lehet eljutni. A Szénapajták Csendespatak felett (Seništia nad Tichým Potokom, sárosi tájszolás nevén Štelbašské šeniky) egykor a helyi lakosság széna tárolására használta közvetlenül a hegyekben. Több tucatnyi volt elszórva a réteken, de mára sok belőlük már csak történelem-sajnos. Elvesztek a mogyoróligetekben, mások behódoltak az idő pusztításának. Évekkel ezelőtt a VLK (FARKAS) Erdővédelmi Csoport gondoskodott legalább néhány épségben maradt épület megmentéséről.
Jelenleg a Lazurka vagy Ladzirka (Lazisko) rétjein a legmegfelelőbb és valószínűleg a legjobb állapotban megőrzött szénapajták, és a leginkább elérhetőek a turisták számára.
Régebben az ilyen réteket gyakran kaszálták, ami megakadályozta a fű túlszaporodását, és ez üdíőt hatással volt a konkrét növénytársulások kialakulására. Ez ösztönözte Bišar 1979-ben védett területté nyilvánítását, míg a védelem fő oka a ritka hagymás liliom (Lilium bulbiferum)
jelensége a hegyi virágos rétek közösségeiben. Mindegyik szénapajta alaprajza körülbelül 3 x 4 méter. A határoló falak nem a szél elleni védelmet szolgálják, ellenkezőleg, az egyes gerendák között nagy hézagok vannak a szellőzés érdekében – az eredeti szénatárolási cél miatt.
A közelben van egy meglehetősen bőséges forrás. Ha a rét gerincre felmegyünk, délkeletre nézve az erdőben egy házikót láthatunk, melynek közelében található az említett forrás. A mezőkre és a szénakazalokra visszanézni igazán szürreális.
