A téglából épült zsidó zsinagóga a község központi részén, az állami úttól északra található s főút mellett földszinti kúria eredeti telkének végén. Jelentősen nagy zsinagóga a 19. század közepén épült (1868-as említés is megmaradt). Építése látszólag több mint egy évig tartott, mivel a 1869 – ben készített térképre még nincs berajzolva (illtve még régebbi faépülete sem). Pécsújfaluban élt az egyik legnagyobb zsidó közösség a régióban. A legtöbb zsidó a 18. és 19. században telepedett le itt. Jelenlétük említése, köztük a rabbinátusról is, már a 18. század végéről valók. A vallási közösségnek kezdetben csak fából készült zsinagógája volt, de a 19. század közepén elkezdték építeni a nagyméretűt, (20m×13mig) téglából, amely meglehetősen érdekes volt a közép Sáros falusi környezete szempontjából (még a XIX. században is a falazott épületek között kőmalmok uralkodtak). Az alaprajz téglalap alakú volt, kelet-nyugati tájolású, és a nyugati és keleti homlokzatán magas oromzattal rendelkezett. A belsőteret nagy, szegmensíves ablakok világították át. A bejárat a déli oldalról vezetett. A sarkokat lizennekell (díszlécekkel) díszítették és profilozott párkány futott a tető alatt. Az emeleten női galéria (karzat) volt, ahová a nyugati részről lépcsők vezettek. Az építész ismeretlen. Valószínűleg csak a 2. világháborúig működött. Aztán valószínűleg szerkezetileg módosították, valószínűleg tárolásra (talán magtár), ezért a nagy ablakokat befalazták és helyettük kis derékszög ablakokat építettek be. Ezt az építési beavatkozást leszámítva szinte eredeti állapotában megőrizték. Az épület bádogtetőjének megsérülését követően kezdett jelentősebb leépülésnek indulni 2000 körül (előtte eredetileg zsindely volt rajta). Azóta a tető teljesen beomlott és a falak még az egész belső tér is sokkal gyorsabban ki van téve az időjárás hatásainak. A jelenlegi kárütemnek köszönhetően, pár éven belül teljesen tönkremegy, és rommá változik. Nagy kár lenne, mert jelenleg az egyike a kevés fennmaradt vidéki zsinagógának a Sárosi régióban és alapvetően Kelet-Szlovákiában is. A zsinagógák többsége a 2. világháború alatt elpusztult. Azok, amelyek fennmaradtak, többnyire fából készültek, és a mai napig nem maradtak fenn. A vidéki zsinagóga tehát ritkaságnak számít. Jelenleg csak a tűzoltósággá átalakított Tapolybeszterce-i zsinagógáról tudunk a régióban, a Tótraszlavica-iban raktárok vannak, és a Lemesiben pajta ill raktár van. A Pécsújfalu-i zsinagóga egyértelműen a legnagyobb, valószínűleg a legrégebbi és mindenekelőtt a legértékesebb. Megőrizte minden architektonikus díszítését, diszpozícióját, elrendezését, lépcsőrészeit, és a női galéria faszerkezet lépcsőrészeit. Más zsidó épületek is voltak a zsinagóga közelébe (iskola, mikve, vágóhíd).
