A Szűz Mária Mennybemenetelének római katolikus temploma a 13. század közepén épült, a Johanniták Keresztes Lovagrendjének tulajdonítják, amit a diadalív két oldalán lévő emblémájuk – egy csónakon kettős kereszt bizonyít. Ráadásul az építkezés is rámutat, tehát a templomi stílus és gazdag kődíszítéses. A templomban retardált román elemeket találhatunk – a szentély boltozatainak kőbordáinak konzoljai, két pasztofória a presbitérium keleti falán – kívül pedig a páros ablak alatt zoomorf motívumokkal díszített kőpárkány az egyesített torony ablaka alatt. A késő gótikus művészet egyik megnyilvánulása a szentély északi falán található kőpasztofórium és a csavart szárú kő keresztelőkápolna. A templomnak már 1438 előtt téglatornya volt. A templomot állítólag a johannita lovagok építették, ez a rend az egykori Tapolymegyesi várban is emlegetett. A keresztesek itt katonai-őrszolgálatot láttak el. Tapolyhanusfalván volt a kolostoruk , ahol állítólag „kórházat” is működtettek. A Szentföldön a keresztes hadjáratok alatt érintkezésbe kerültek a gyógyítással, ezért nagyon jó gyógyítóknak tartották őket.
A templom 1997-es restaurálása során, a presbitérium korszerű burkolatának cseréje során elő került a Sóos család címerével ellátott kőfelirat. A restaurálás után ezt a a templom déli előcsarnokának falra szerelték, amelyet a helyiek „grófi szobának”neveznek. Az írásos információk és adatok szerint itt temették el Sóos Jánost, mint e család utolsó férfi leszármazottját (ultimus Sóos).
