A Szent Kozma és Damján görögkatolikus fából készült görögkatolikus székesegyház 1708-ban épült. 1740-ben valószínűleg jelentősen átépítették és rekostruálták, ekkor kapta meg jelenlegi kivitelét.
Külső: Masszív kőalapzaton , a terep egyenetlenségeit kiegyenlítve, egy fából készült gerenda faházépítészet áll, amely a kelet-szlovákiai fatemplomok régebbi központi és az újabbi hosszirányú longitudinális típusú átmenetét képviseli. Három térből áll – szentély, hosszirányú hajó és nyitott előcsarnok, amely fölött önhordó oszlopos torony szerkezet emelkedik, és a harangok számára kialakított helyiséggel végződik. A szentély alatt kisebb pince található. Ez Szlovákia egyetlen földalatti pincés székesegyháza. Építészeti sajátossága a hajó oldalain lévő kiterjesztett padlás. A tetőt fazsindely fedi, melyből három nyugatra nező torony emelkedik. Tűszerű végük van, és a tetejükre eredeti profilozású egyedi tervezésű fém kereszteket helyeztek.
Belső: A belsőépítészet és díszítés főként barokk és a 18. századból való, de vannak ikonok amelyek 16. és 17. századból származnak. Középen királyi ajtó található rokokó faragással és festéssel és megfigyelni rajtuk a művész gyakorolt népi befojását. Az ikonosztáz másik része az egyházi ünnepek sorozata amelynek különlegessége Krisztus arcának ábrázolása. Nem képviseli a klasszikus keleti Mandyliont, de a nyugati Veraikont, Krisztus megkínzott arcának lenyomatát töviskoronával Veronika sálján. Az ikonosztáz legtetején a Kálvária szokatlan háromdimenziós plasztika épült. Az újszövetségi Szentháromság központi képével ellátott oltár a 18. század végéről való, a két oldalán képekkel ellátott körmeneti ikon a 19. századból való.
Az egyik ikonon az alsó részén, egy adományozó felirata látható, amiből kiderül, hogy 1654. július 27-én adományozták a lengyelországi Nowa Wies faluban található Szűzanya születése székesegyháznak (kb. 35 km-re északnyugatra Lukó-tól). Történelmi forrásokból következik, hogy ez az székesegyház volt az adományozó. Idővel elégtelenné és feleslegessé vált. Ezért onnan megvették, elszállították és újra felépítették. 1708-ban valószínűleg ismét felszentelték, új védnököket kapott, Szent Kozmát es Szent Damiánt.
A székesegyház eredeti berendezése közzé két Mandyliont is tartozott a 16. század végéről, illetve a 17. századból és a 16.századból származó királyi ajtó töredékei. 1968-ban ezet ritka műemléknt áthellyezték a Pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériába. A 16. századból származó Mandylion az 1970 kiadott első csehszlovák postabélyegen is szerepelt. Nem szabad megfeledkeznünk arról a néhány évvel ezelőtti tényről amikor a templom gyomrából ellopták az 1628-ból származó királyi ajtót, eredetileg a lengyelországi Leluchov faluból származott, öt kisebb méretű ikont, és a vászonra festve Krisztus Keresztre feszítését.
Ennek ellenére a Lukó-Velence székesegyház továbbra is érdekes Nemzeti Kulturális Központ marad, gazdag belső térrel, és érdekes építészettel rendelkező emlékmű.
