Váradka község eredeti görögkatolikus fából készült székesegyháza a 18. század második felében épült és, a Legszentebb Oltalmazó és védelméző Szűzanyanák szentelték. Két elmélet létezik a pusztulásáról. Az első azt mondja, hogy a székesegyház elpusztult az első világháborúban, a második elmélet szerint ez már megtörtént 1827-ben. 1924-ben épült ugyanilyen felszentelésű új székesegyház.
A kőalapokra épült székesegyház nagyon egyszerű stílusban építették. Az építkezés kétrészes, háromterű, háromtornyos, három kereszttel. Rönképítésű, a torony pilléres építésű.
A tornyok teteje bádogozott. A toronyban három harang van felakasztva. A toronyban három harang függ. A hajó és a főtorony fölött pedig eredetileg görög katolikus díszítő kovácsolt keresztek voltak, amelyeket később módosítottak az alsó kar hajlításával. A szentély fölött díszes kétkarú kereszt található. Az előcsarnok és a szentély viszonylag magas ablakokkal vannak felszerelve. A torony és a székesegyház teljes testét deszkák borítják. Az épültnek két bejárata van – a főbejárat az előcsarnokba, a második a főhajóba.
Az ikonosztáz művészileg nem értékes. Úgy tartják, hogy nagy sietséggel építették, és nem is volt befejezve. Kétsoros. Négy fő ikont tartalmaz a Szent Miklós püspök, a Hodigitriai Szűzanya, Krisztus, a Tanító Boldogságos Szűzanya Oltalma ikonja. A császári ajtók szokatlanok, a négy evangélisták ikonjával. A diakónusajtó nincs beszerelve. A második sorban van egy nem megfelelő ikon, vagy inkább a Szent Család és az Utolsó vacsora képe. A harmadik sor egyes apostolok ikonjait tartalmaza. Az ikonosztáz vége atipikus – a Tízparancsolat két táblájával.
A 2000-es rendelet értelmében a székesegyház az ortodox egyház tulajdonába került.
