Héthárs városa, a régió északi részének kulturális és közigazgatási központja, ez Héthárs városa. Héthárs városa a Sárosi hegység és a Csergó hegység között terül el, a Torysa folyó felső szakaszán. Héthárs városát először a 14. század eleji oklevelek említik, amikor a hétharsi plébános, Henrik részt vett a „Fenttoryszai plébánosok testvériségének” küldöttségének tagjaként a Tamás esztergomi érsekkel folytatott tárgyaláson L. Az első írásos említés a városról 1312-ből származik, amikor Héthárs a Kamenica uradalomhoz tartozott.
A helyszínen, ahol Héthárst alapították, történelmi adatok szerint egy szent ószláv hársfa liget nőtt, mint a szlávok szimbóluma. Innen származtak a város nevei különböző nyelvi változatokban, mint például „de Septem Thiliis”, „Siebenlinden” vagy „Hétháras”. A város címere ma is hét szimbolikus hársfát tartalmaz. Lipany kedvező elhelyezkedéssel bírt a Potisia és Lengyelország közötti régi kereskedelmi úton, és a Kamenica váruradalom alá tartozott. A 16. században a legnagyobb sárosi városok közé tartozott. 1880-ban a várost nagy tűzvész sújtotta, és a folytatódó kivándorlás hatással volt demográfiai fejlődésére. 1909-ben Héthárs járási székhellyé vált, amely 1924-ben Kisszebenbe került (1960-ig). A 19. század ötvenes éveiig a lakosság főként mezőgazdasággal és kisiparral foglalkozott. Az ezt követő években több ipari vállalat alakult itt, ami megváltoztatta a város társadalmi szerkezetét. A legnagyobb gazdasági növekedést a város a második világháború után tapasztalta. Fokozatosan fejlődött a textil- és gépipar, és intenzívebbé vált a mezőgazdasági termelés. A gazdasági növekedéssel párhuzamosan az egészségügy és az oktatás is fejlődött.