Szabad királyi város, az UNESCO világörökség része, Szlovákia legszebb városa és Magyarország területén az öt legfontosabb gótikus hangulatú település egyike, ez Bártfa.
Bártfa – történelem
Szlovákia északkeleti sarkában, szinte a lengyel határnál fekszik a régi Bartfa városa. A legkorábbi írásos emlék, amely róla fennmaradt, az Ipatijev-kronikából származik, és 1241-ből való. Kedvező elhelyezkedésének köszönhetően, amely egy jelentős kereskedelmi útvonalon található a Fekete-tenger és a Balti-tenger között, valamint a Károly Róbert király által 1320-ban biztosított széleskörű privilégiumoknak, a kis település gyorsan gazdag kereskedelmi várossá fejlődött. Jelentőségét az is mutatja, hogy I. Lajos király 1352-ben elrendelte, hogy erődítse meg falakkal és bástyákkal. Az ebből a döntésből származó erődítési rendszer a legkorszerűbbek közé tartozott a területünkön, és Szlovákia egyik legjobban megőrzött erődítménye. Jelentősége miatt az európai kulturális örökség alapjába tartozik.
1376-ban Bártfát szabad királyi várossá emelték. Ebből az időszakból származnak az első említések Szent Egidius középkori gótikus templomának építéséről, amelyet 2001-ben Bazilika minor rangra emeltek. Az épület vitathatatlan építészeti értékei, amelyek miatt a legfontosabb nemzeti műemlékek közé tartozik, még a belső díszítéseit is felülmúlják. Európai különlegességnek számít tizenegy gótikus szárnyas oltára táblaképekkel.
A bazilika a polgári házakból álló téglalap alakú tér domináns épülete, amelyek közül néhány a mai napig megőrizte a gótikus és reneszánsz építészet jegyeit. A tér közepén áll a városháza épülete, amely Bardejov egyik legértékesebb műemléke. Ebben az egyedülálló épületben a korai reneszánsz elemei a késő gótikus formával egyesülnek, így ez lett Szlovákia első reneszánsz épülete. Jelenleg a városházán a Sáros megyei múzeum legértékesebb művészeti és történelmi kiállításai találhatók. A 16. században Bártfa volt a legnagyobb kulturális és oktatási fejlődés. A bártfai születésű Leonard Stockel, Luther Márton tanítványa és Melanchton Fülöp barátja 1549-ben összeállította a kelet-szlovákiai városok első hitvallási cikkelyeit. Legfontosabb életműve azonban a 1538-ban alapított latin nyelvű városi iskola volt, amely jó hírnévnek örvendett az egész Magyarország területén. Ez lett a kultúra, a tudomány és a vallási élet formálásának központja. A reneszánsz épület, amelyet a 19. században klasszicista stílusban átépítettek, a Szent Ágoston minor bazilika közvetlen közelében áll.
A humanizmus és a reformáció időszakában Bárfa folytatta a középkori könyvkultúrát. Nyomdái, amelyek 1577 és 1715 között működtek, valamint a termelésük minősége és mennyisége révén a korabeli Magyarország viszonylag kevés városa közé tartozott. A város könyvnyomtatásának megalapítója a szülött Dávid Gutgesel volt. Ebben a városban már a 16. század elején létezett Magyarország első nyilvános könyvtára. 1581-ben itt jelent meg Martin Luther Katekizmusának fordítása, amely az első könyv volt, ami nemzeti nyelven jelent meg területünkön. A 18. század elején Bárfán nyomtatták az első magyar újságokat.
A 18. században Gácsi zsidók kezdtek letelepedni, ami a építkezési tevékenységükben is megmutatkozott. 1771 és 1773 között építették meg a zsinagógát, amely az elővárosi központ kialakításának alapját képezte. A 18. század végén bekövetkezett tűzvész után 1810-ben új zsinagógát kezdtek építeni a helyén. A zsidó előváros, amely a nagy zsinagógán kívül a gyülekezeti épületből, rituális fürdőkből és gazdasági részből áll, urbanisztikai különlegesség az egész kelet-szlovákiai területen. 2000-ben a történelmi maggal együtt fel vannak tüntetve az UNESCO világörökségi és természeti örökségi listáján.
Bárfa és környéke elsősorban sokszínűségéről és változatosságáról ismert, mivel a felső-Sáros vidékén húzódik a határ Kelet- és Nyugat-Európa, valamint a keleti és nyugati keresztény egyház között. Itt a ruszinok, ukránok és romák jelentős helyet foglalnak el, a múltban pedig a németek, zsidók és lengyelek is jelentős hatással voltak a térségre. Számos képviselője van a római katolikus, evangélikus, ortodox és görög katolikus felekezeteknek. A kulturális sokszínűség leginkább a számos szakrális emlékben nyilvánul meg. A monumentális, eredetileg gótikus ferences Szent János Keresztelő templom és kolostor 1380-ból származik, és története során többször is átépítették. Mai formáját 1878-ban nyerte el. A Tolerancia Patent kiadása után, közvetlenül az északi városfal mögött épült egy klasszicista evangélikus templom. A görög katolikus egyházhoz tartozik a 1901-1902 között épült Szent Péter és Pál templom. Az eklektikus épületen a neoromán elemek dominálnak. Az új ortodox templom építése 1991-ben kezdődött, modern bizánci stílusban, a város északi részén. Bártfa közvetlen közelében ritka fából készült szakrális épületek találhatók, amelyek a kelet-szlovákiai nemzeti kulturális műemlékek 27 fából készült templomának sorába tartoznak.
Bárfa évente vonzza a látogatókat a híres bárfai vásárnak köszönhetően, amely hagyományosan az augusztus utolsó hétvégéjén kerül megrendezésre. A vásár hagyománya 1352-re nyúlik vissza, és Szent Egedius ünnepéhez kapcsolódik. Ugyanebben az időben Bártfán zajlik a Vásári bástyázás is, amely a Hrubá bástya árnyékában, a Veterna utcában nem hagyományos művészeti alkotások kiállításait, koncerteket, filmeket, színházi előadásokat és beszélgetéseket kínál. A leglátogatottabb esemény a bárfai fürdőkben a júliusi Bártfai fürdőnapok. A kétnapos népi szórakoztató fesztiválon gazdag kulturális program várja a közönséget, beleértve a gyermekek számára készült attrakciókat és a népszerű mesterségek utcáját.
A Bártfa városáról a www.bardejov.sk oldalon is olvashat. Meglátogathatja ezeket a városokat is – Prešov, Sabinov, Lipany, Svidník, Hanušovce nad Topľou
