Tarcadobó-i kastély

Tarcadobó-i kastély

Tarcadobó-i községben élt a Tekulok mellékága, amelyből a Dobay ág család fejlődött ki, és róluk kapta  a falu az elnevezését.A Dobay család több nemesi lakot épített a faluban hosszú fennállása alatt – egészen a jobbágyság megszüntetéséig. Ma már csak egy barokk kastély maradt meg, de egyedi festményeket őriztek meg benne.

A kúria a Dubovicky patak balparti teraszán, a falu északi részén épült.

Nagyméretű, ötrészes hosszanti épületként hozták létre, központi elhelyezkedésű rizalittal. Az uralkodó stílus a késői barokk volt. A Dobay család a 18.század 70-es években építtette az épületet, mert már ben 1782-ben elkészültek a belső festmények. Az eredeti kastély öt téglalap alaprajzú, összesen 35 m hosszú és 10 m széles épületrészből állt. A rizalittal ellátott középső rész oldalain kétrészes, oromzatban végződő szárnyak voltak. A keleti főhomlokzat is oromzattal rendelkezett, de jelentőségét megsokszorozta az ablakok feletti tőkés pilaszteres és oromfalas díszítés. Belsejét vályú vagy porosz boltozat borította. A rizalit pajzs területét és az előszobát figurális falfestmények díszítették. A többi boltozatot is díszítő festmények borították. Az építkezést magas, zsindelyes manzárdtető tette teljessé, a szárnyakon nyeregtetőkkel. Az épületet aztán csak javították, a legnagyobb építési beavatkozás a 2. világháború utáni teljes szárny lebontása volt.

Az 1970-es évek végén az ingatlan nem megfelelő előcsarnokbővítésel gyarapodott. A mai napig az elsődleges épület tömegének 2/3-a megmaradt, vagyis a két harántszakaszos északi szárny nélkül.

A legnagyobb történelmi és művészeti értékekkel az eredeti, rizalites bejárati csarnok festményei rendelkeznek. A mennyezet későbbi leengedése a festményeket a padlástérbe juttatta, érintetlenül hagyva őket. A falfestmény többi részét eltávolították.Az említett festmények a vályú teljes területét lefedik a boltozatok és falrészek a másodlagos lapos mennyezet felett.

A szerző  Lerch József (1751-1828), szepesi származású, lőcsei polgár. A

festőterületnek két fő része van: a luiszézis stílusú illuzórikus építőműveszet, amely egy boltozat tetején egy ősi mitológiai témájú központi jelenetet zár be. A festmény központi motívuma Phaeton bukása, ahol Phaetont a római mitológia figurái veszik körül attribútumokkal (balról jobbra: Diana, Mars, Plútó, Juno, Zeusz, Herkules, Apolló, Phaeton, Írisz, Merkúr, Chronos, Minerva , Vénusz,

Vulkán, Ámor). A boltozat emelkedőjén lévő festmény bal felső sarkában a festő aláírása: József  Lerch. pinx: Ao 1782. Az egész jelenet az égbolt

síkjában játszódik, középen könnyű gomolyfelhők, füst, kék ég és a nap, amely Phaeton hátterét képezi két szekérrel. A festmények értékes, nagy regionális jelentőségű műalkotást képviselnek, amely eléri néhány országos jelentőségű késő barokk festmény szintjét.

A Tarcadobó-i kastély a Sáros várút része.