Rákóczi Palota Eperjes
Eperjes sorsa a 17. és 18. században több volt, mint bármely más kelet-szlovákiai városban, amely a nagyhatalmú Rákoczi családhoz és annak fontos személyiségeihez kötődött. A palotát két sorház átépítésével hozták létre, amelyek közül az egyik Güttler Gáspar könyvkereskedő tulajdona volt. Rákoci Zsigmund a 16. század végén döntött úgy, hogy megvásárolja és reprezentatív palotává építi át. Az újjáépítésre a 17. század elején került sor. Elkészült a jellegzetes homlokzat kiugró ablakokkal. A homlokzat tetőtérrel készült, amely címkék, boltívek és vakárkádok kombinációjából állt. ,,Felső Magyarország legszebb városi palotája,, – ezzel a címmel héreskedett Eperjes legjövedelmezőbb helyén álló reneszánsz épülete keletkezésének idején. Elegáns építészete és gazdag, de visszafogott sgraffito díszítése ma is a Fó utca büszkesége, és Szlovákia legszebbjei közé tartozik, amelyek a reneszánsz városépítészetből megmaradtak. A Rákoci családnak így sikerült megalkotnia a város reneszánsz építészetének igazi gyöngyszemét.
A palota történetéhez eredendően hozzátartozik az Eperjesi béke aláírása 1633-ban I. Rákoci György erdélyi fejedelem és II. Ferdinánd császár között, (a Habsburg-ellenes felkelések), amikor 1701 után börtön, majd a felkelés vezérének, II. Ferenc lakhelye lett. 1711 után elkobozták és több tulajdonost cserélt. A 18. század folyamán az udvari szárnyat barokk stílusban átépítették. A 19. században az épületnek több tulajdonosa vagy bérlője volt, akik üzlet és műhelyterekké alakították. Az 1950-es években megtörtént a palota alapos rekonstrukciója az eredeti reneszánsz formájára, amelyet a homlokzati grafitdísz helyreállítása tette teljessé. Jelenleg itt található az Eperjesi regionális múzeum.
