Rákoczi kastély Nagy Sáros – megsemmisült
A kastél az egykori Ágoston-rendi kolostor romjaira épült, és feltételezések szerint szintén ennek a kolostornak az építőanyagából készült. A fennmaradt alaktani jelek szerint valamikor a 17. században. 1645-ben a Sárosi várbirtokot a Rákoczi család szerezte meg. Korábban a birtok a Perényi család tulajdonában volt, amely a Sáros-i-várat is birtokolta. A Rákoczi család származottak közül a leghíresebb tulajdonos II. Rákoczi Ferenc volt, akit ünnepélyesen Sáros vármegye örökös prefektusává neveztek ki, és „Sáros grófnak” is nevezték. 1701-ben a birtokfelkelés előkészítése kapcsán letartóztatták és Eperjesre vitték kihallgatásra.
A kastély Rákoczi Ferenc után nővére, Júlia de Aspermont tulajdona volt , később a Sirmay család tulajdona volt, a 19. században pedig Jozef B. Luzsensky de Reglice lengyel nemes házzaság révén szerezte meg, akinek fiát egy párbajban lelőtték és a közelben temették el a helyi Szent Erzsébet kápolna mellet. A 19. és 20. század fordulóján Pulyský Géza birtokolta a kastélyt.
A 20. század első feléből származó korabeli fényképek és rajzok szerint a reneszánsz saroktornyos tömbkúriák tipológiájának jegyében készült reneszánsz épület volt. A Nagysáros-i kastély keleti homlokzatán két hengeres saroktorony állt, amelyek az épület téglalap alakú tömegéhez csatlakoztak. A harmadik toronyszerű építmény a nyugati udvari szárnyon belül helyezkedett el, és valószínűleg egy lépcsőház volt. A kastély kétszintes volt, nyeregtetővel, északi oldalán manzárddal kombinálva. A tetőgerinc fölé párkányos vízszintes felosztású vakolt kémények nyúltak ki. A saroktornyokat harangtetők fedték, amelyek zsindelyes burkolattal voltak ellátva. A kastély földszintjén részben megőrizték az eredeti téglalap alakú kőablaktokokat, amelyeket egyenes profilú párkányzat borított. Az első emelet belsejében reneszánsz hordóboltozatok voltak lunettás részekkel. A lépcsőház feletti lunettaboltozat felső részén hornyolt nyelű oszlopon és falipilaszteren támaszkodott. Az emeleti ablakok téglalap alakúak, enyhe szegmensívesek. Az alsókat befalazták. A kastély az 1. világháború, és amikor a ,,na városi,, tehát a városban ütött ki a tűz 1948.9.13-án és ez átterjedt a kastélyra is. Ez volt a veszte, ezért később lerombolták.
Állítólag a bontás során felosztották a lakók között az anyagot, illetve a kastélyban maradt bútorokat is. Ma focipálya áll a helyén. A kastélyhoz tartozó gazdasági épülete ma is áll, lakóépületté alakították átt. A kastélyhoz a Szent Kunhuta kápolna, fasor, kovácstűzhely, és egyéb gazdasági épületek.
Az egykori híres kastély területén a kút és magtár maradt fenn. Azt mondják, hogy a kútban volt a titkos átjáró bejárata, amely a kúriával kötötte össze.
A kastély körül gyönyörű park és kert volt, melyet Zrínyi Ilona gondozott. A kertészkedés családi hagyomány volt a Rákoczi családnál. A Nagysáros-i kastély gyönyörű kertjében a hercegnő fügét, rozmaringot, ibolyát, szegfűt, rózsát, streliciát és bársonyot is termesztett. A kertben volt egy gesztenye fasor. A mai napig fennmaradt egy kislevelű hárs, melynek korát 350-400 évre becsülik.
Nagyon kevés fénykép és festmény maradt fenn a kastélyról. A Rákóczi kastély dicsőségét csak egy emlékkő dokumentálja, amelyen a kastély vésése és a „Rákoczi kastély” felirat olvasható. Ma a város letétben őrzi.
A Rákóczi kastély a Sáros várút része.
