Péchy kastély – Sztankahermány
Sztankahermány falu a Hermány-i patak szűk völgyében fekszik, 20 km-re Eperjes városától.
„Villa Hermani Superior et Inferior – ,,Felső és Alsó Hermány települet” – így hangzik Sztankahermány első írásos említése, amikor 1320 február 21-én, a történeti forrásokban információ jelent meg a Bercsény-i Merse Miklós az örökölt javak felosztásával kapcsolatban. .
A Tatár invázió után, 1242 körül az elhagyott birtokokat új nemesek és hűséges katonák szállták meg. Valószínűleg ekkor került Felső Magyarország területére a német Hermann úr is, aki a mai Sztankahermány területén lett soltýs. Sztankahermány érdekessége, hogy évszázadokon át valójában két falu volt, Felső és Alsó Sztankahermány – később Semsey Hermány és Stankayhermány néven. Egyik része 1372-től a Sebesi köznemeseké volt, a másik a Semesi köznemeseké 1426-tól. Mindkét falut a Hermányka-patak választotta el. A községnek állítólag két polgármestere és két temetője is volt. A templom azonban közös volt. Történelmi forrásokból megtudható, hogy Sztankahermány többször cserélt gazdát – itt váltakoztak a Chirke, Szynka vagy Sinka, Sebessy, Semsey, Bertoty, Forgach, Usz, Sztankay, Révesz családok. A két falu csak a 18. században egyesült, amikor márt a Pechy családhoz tartoztak.
A Péchy család a török hódítások után Kelet Magyarországra, a mai Kelet-Szlovákiába költözött. Pécsújfalu és környéke a fő birtokukhoz tartozott.
A Péchy kastély történetét valamikor 1772 körül kezdték megírni, amikor Péchy László köznemes és pártfogó, Mária Terézia császárné uralkodása alatti királyi titkos tanácsos és felesége Úsz Zsófia volt a földbirtokos.
A környező falvak felett uralkodó, császári biztos Franciscus Péchy történetét a nagy szerelem történeteként tartják nyilván. Amikor Franciscus megkérte a bártfa-i köznemes lánya, Bereczky Barbora kezét, azt a választ kapta, hogy szívesen jönne, de építsen neki új kastélyt a dombon. A szeretett Barbara iránti vágy teljesült, férjének és a falunak azzal fizetett, hogy a kastéllyal szemben egy gyönyörű templomot építtetett, a főoltárral Pál mester iskolájából. 1818-ban a templom főbejárata előtt hat kőpilléren mauzóleumot is építtetett kőkupolával. Franciscus Péchy és felesége, Barbara mindkét koporsója még mindig a mauzóleum alatt van. Az uradalomhoz valamikor háromhektáros angolpark, udvarház, szeszfőzde, hatalmas erdők és szántók is tartoztak. A tulajdonos egy Vadászházat, egy teniszpályát és egy bőséges természetes úszómedencét építtetett a patak mellett a közeli családtagok számára. 1948-ig felesége Klára, született Bánó de Tapolylucska et Kükemezö Klára közös lányükkal. Házaik iskolaként működtek, az évek során romokká váltak.
Az 1990-es években az utódok visszakapták az eredeti birtok egy részét, és életük küldetésükké tették a családi örökség a park, házak és az erdők megmentését és megőrzését. A kastély ma a Péchy család utódainak, Szakall von Losoncz Klárának a kezében van, aki az utolsó tulajdonosok unokája, aki a kastély mai állapotáért felelős. A kastély jelenleg szálloda, és az egyetlen kastély Szlovákiában, amelyet Európa hét legromantikusabb szállodája közé soroltak.
