,,Mariássy kastély Pécsújfalu
Pécsújfalu első említése 1319-ből származik (Wyfalu). Ez a történelmi jelentőségű falu már a középkorban nemesi székhely volt, de csak az újkor elején vált kastély központjává, ami szükségessé tette egy földesúr szíkhellyet építeni. 1322-ig királyi birtok volt, ezután Micsko nemes birtokolta, aki magasan a Csörgő hegységben építette fel rezidenciáját. Házasságok révén más családok is érkeztek Pécsújfalu-ba , akik a faluban kastélyokban és kúriákban laktak, legyen szó Péchy, Mariássy vagy Bornemisza családokról. Nekik köszönhetően Pécsújfalu rendkívül gazdag műemlékekben és történelmi tárgyakban. A barokk templomon, egy klasszicista zsinagógán és egy kápolnán kívül több mint 10 kastély és kúria maradt meg itt, amelyekkel csak a Szlovákiai Liptószentjánosi vagy Berzevice falvak vetekedhetnek. A műemlékek ilyen koncentrációja vidéki viszonylatban egyedülálló.
Egy mellékutca gyönyörű zöldjében áll egy földszintes barokk kastély a 18. század második feléből (utolsó tulajdonosa Mariássy János volt) a Mariássy kastély.
Úgy gondolják, hogy a kastély nem sokkal a közeli Szent András templom építése után épült (1757-ben fejeződött be). A szóban forgó kastélyon néhány mester is dolgozott (hasonlóak, különösen a stukkó díszítés jelei). Ismeretes, hogy a 1869-ben Péchy Tamás tulajdona volt. A Péchy család birtokolta a kastélyt a két világháború közötti időszakig, majd a Bornemisza család megvásárolta. Bornemisza Lajos után azonban a kastélyt lánya, Bornemisza-Mariassy Ilona örökölte, és rajta keresztül a Mariassy család birtokába került, akiről ma is nevezik a kastélyt. A 19. század második felében csak a fűtési rendszer cseréjével kapcsolatos átalakítások, a szaniterek átalakítása, a főbejárat előtti lépcsőház és az ablaktáblák cseréje történt. A legismertebb építési beavatkozások a 20. században valósultak meg, az új bejárat a délnyugati homlokzaton és az előtte a park felőli kiépített terasz. Az oldalhomlokzatokon néhány ablakbetétet szecessziós tagolású berakásra cseréltek. A második világháború után a tetőcserét, a délkeleti oldalon új kéménytesteket alakítottak ki, a lépcsőházat és az előcsarnok felőli tetőtérbe vezető lépcsőházat lezárták.
A földszinti kastély téglalap alaprajzú és teljesen alápincézett. Az alagsor egyes helyiségei összekötő akasztókkal ellátott hordóboltozatokkal boltíveltek. A délnyugati rész tere dimenziós, nyitott, ahol a boltozatok négy masszív pilléren nyugszanak, köztük boltozatos övek. A padló ebben a térben kerámia, míg az előző helyiségekben csak tömörített földből készült. Az egyes helyiségek boltozatos átjárók nélküli födémekkel boltozottak, csak a teret keleten borítják egyenetlenül széles boltíves mezők és kivágásos hordóboltozatok. A földszinti szobák boltozatait stukkó díszíti. Gazdag barokk díszítésű stukkótükrök elsősorban az eredeti reprezentációs teremben, de a bejárati csarnokban is megtalálhatók. A bejáratok túlnyomó többsége megőrizte a faburkolatot (barokk), és több elsődleges kitöltés is megmaradt – barokk kazettás ajtók eredeti vasalatokkal. A tetőtér az árvíz után részben lakóépületnek épült, a helyiségeket boltozat fedi. A tetőtérbelső oromzatán lenyomatok dokumentálják a régebbi manzárdtető formáját. Ennek a kastélynak a legdíszítettebb homlokzata van a falu összes nemesi rezidenciája közül. A külsejét egy profilozott koronaléc és egy egyszerű kiálló lábazat tagolja. A függőleges homlokzatokat sima tengelyű pilaszterek tagolják, alsó részen lábas, a párkány alatt pedig tőkék, gazdag stukkó díszítéssel (stilizált növényi dekorációval). A főhomlokzat keleti fekvésű, középen a bejárattal, kőboltozatos portál alkotja, keskeny domborulattal és főívvel keretezve. A bejárathoz egyenes egykarú, kőlépcsős lépcső vezet, tégla korlát teljes mellvéddel. Az ablaknyílásokon kőből készült áthidaló díszlécekkel és ívvel a közvetlen túlmunkában, profilozott ablakpárkányon és kívülről szerelt kovácsolt, hajtogatott rácsos átlós rudak. A tömések fa, dupla, négyszárnyú, beltérre nyíló hatüveges ablakokból állnak. Az ablakpárkányokat chabraka motívumú stukkó díszítés díszíti.
Bár ez a kastély nem tartozik a legrégebbi épületek közé, mindenképpen a leghitelesebben megőrzött épület a faluban, nemcsak épületét tekintve (majdnem úgy néz ki, mint az építés idején), hanem számos építészeti és mindenekelőtt kézműves részleteket nézve. Területét részben történelmi kőkerítésfal veszi körül. A 19. század második felében egy 1,5 hektáros parkot is kialakítottak a kastély közelében. A 20. század 70-es éveiben módosult a történelmi növényzettel rendelkező természeti-táji Mariássy park ként.
Két másik épület is volt a faluban, amelyek később eltűntek. A 17. század első harmadából származó késő reneszánsz kastély (utolsó tulajdonos Péchy Antal) a Szent János kápolna melletti kertben épült. A 17. század első harmadából származó késő reneszánsz kastély (utolsó tulajdonosa Péchy Ferenc felesége volt) a jelenlegi Önkormányzati hivatal épülete mellett állt. Mindkét kastélyt 1919-ben megrongálta a tüzérség, és fokozatosan eltűntek.
A Mariássy kastély a Sárosi várút része.
