,,Kornheizer,, kastély Pécsújfalu
Pécsújfalu első említése 1319-ből származik (Wyfalu). Ez a történelmi jelentőségű falu már a középkorban nemesi székhely volt, de csak az újkor elején vált kastély központjává, ami szükségessé tette egy földesúr szíkhellyet építeni. 1322-ig királyi birtok volt, ezután Micsko nemes birtokolta, aki magasan a Csörgő hegységben építette fel rezidenciáját. Házasságok révén más családok is érkeztek Pécsújfalu-ba , akik a faluban kastélyokban és kúriákban laktak, legyen szó Péchy, Mariássy vagy Bornemisza családokról. Nekik köszönhetően Pécsújfalu rendkívül gazdag műemlékekben és történelmi tárgyakban. A barokk templomon, egy klasszicista zsinagógán és egy kápolnán kívül több mint 10 kastély és kúria maradt meg itt, amelyekkel csak a Szlovákiai Liptószentjánosi vagy Berzevice falvak vetekedhetnek. A műemlékek ilyen koncentrációja vidéki viszonylatban egyedülálló.
Pécsújfalu község egyik legnagyobb kastélya az úgynevezett Kornheizer (Kornhaizer) kastély, amelyet a faluban utolsó tulajdonosáról, a Zsidó Kornhaiserről Adolfról (népszerű nevén „koneiser“) ismertek.
A kastély (az államosítás előtt) eddig nem volt tárgya semmien kutatásnak, így építésének datálása meglehetősen nehézkes.
Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi kastélynak van egy régebbi magja, amelyet egy téglalap alaprajzú, két sarokkerekes toronnyal rendelkező épület alkotott, és a 17. század elejéről származik. Elrendezésén kívül több építészeti részlet is tanúskodik a kastély építkezéséről (már a 17. században): a pincében reneszánsz boltozatok, a föld feletti részen pedig kőfalazat szabályos sorokkal. Tekintettel arra, hogy ennek a résznek más, különálló rekonstrukciói is a barokk időszakra datálhatók, valószínű, hogy az eredeti épület legalább a késő reneszánszból származik. A kéttornyú, egyemeletes késő reneszánsz kastélyt 1755 előtt barokk stílusban alakították át.
Ezt az építési szakaszt nemcsak ebből az időszakból származó elemek nagy száma bizonyítja, hanem különösen a portál ívén lévő (jelenleg befalazott) évszám. A 19. század első felében az északnyugati sarkához klasszicista szárny került. Az kastély építésének kezdeményezői – Pecsiék a 20. század elejéig birtokolták az épületet. Az egész épület utolsó tulajdonosa a Zsidó Kornhaiser Adolf volt, aki a Pécsi családból származó utolsó tulajdonos, László örökösétől vásárolta meg. A kastélyt Kornhaiser vezetéknevéről nevezték el, és megkülönböztették a közeli Ringo kastélytól. 1918 után korabeli állapota is ismert: kívülről eredeti formájában volt (nyilván sokáig nem javították), belül pedig átépítették, sok kis lakásra osztva. A két világháború közötti időszakban a kastély közvetlen környezete is zsidó származású tulajdonosok – Kaufer és Karp – birtokában volt, akik a szlovák állam idején veszítették el vagyonukat. Az 1950-es években az épületet több tulajdonos megosztotta, az 1960-as és 1970-es években alaposan megjavították. A nem megfelelő átalakítás előtt a kastélynak szép parkja, kerítése volt, történelmi ajtója volt, sok szép freskó; nagy termét a falu táncháznak használta. A hengeres saroktornyokhoz a befalazás és számos építészeti részlet eltávolítása mellett további falazott épületek is kerültek. Az eredeti téglalap alakú reneszánsz kastély alatt eredeti pince is található.A kastély legrégebbi részének, a földszintnek magját egy szerkezeti hosszanti kettős szakasz (nyugati és keleti) alkotja, melynek északkeleti és délkeleti sarkán két hengeres torony található. A helyiség nagy részén ma is modern mennyezet van, de azt csak leeresztették, és a felettük lévő porosz boltozatokat megőrizték. A keleti részen egy nagy csarnoktér található, két mezei porosz boltíves szalagokkal. A boltívek mindkét mezejét stukkódíszek díszítik (stukkó ovális keretek, külső kerületén 5 lépcsős párkányos íves stukkóval). Még a megvilágított saroktornyokban is vannak másodlagos boltozatok – cseh úgynevezett ,,lepények,, , tetején stukkó díszítéssel.
A Kornhaizer kastély a Sáros várút része.
