A Kapos-i vár a Várhegy (Zámčisko) hegyen található, Kapos falu felett, Eperjes mellett.
A Nemzeti kulturális emlékmű 504 m.a.s.l tengerszint feletti magasságban, a Kaposi várhegy természetvédelmi területén található, 18,1 hektáron, és fontos botanikai lelőhely vulkanikus kőzetekből. Egy régi szláv erődítményt feltételeznek a helyén.
A Kapos-i vár neve a magyar kapu (kapu) szóból ered. Régebben jelentős szárazföldi átkelőhely volt Lengyelország felé, amit az 1332-ben dokumentált vámgyűjtés is bizonyít. A stratégiai fekvés megkövetelte egy kővár építését. A dombon már a 13. században királyi vár állt, amelyet Maglovecnek vagy Mogluchnak neveztek, Maglod tulajdonosról nevezték el, akinek neme 1300-ban kihalt. 1315-ben a királyi sereg elfoglalta tulajdonosa, Berzevice-i Henrik lázadása után, akit a vár elfoglalása után börtönbe zártak. A kasztellánt a hű szolga Kvaka úgy szabadította fel, hogy feláldozta magát és az urát le cserélte a börtönbe. Miután felfedezte ezt a zavart, Kvakát kegyetlenül megbüntették, mindkét kezét levágva. A kasztellán nem feledkezett meg az önfeláldozó szolgáról, és Kvakov falut adta neki kárpótlásul. A királyi csapatok távozása után az erősen megrongálódott vár tönkrement. 1347-ben csak egy lebontott vár – locus castri – helyeként említik. Később Andrej de Koka tulajdonos új várat épített a régi, megőrzött falakra. A vár építéséhez a korabeli feljegyzések szerint a jelentős anyagi támogatás mellett 165 hordó borra és több ezer tojásra is szükség volt. A várat a birtok rezidenciájaként építették, később katonáknak szolgált. 1440-ben I. Jagelovský Vladislav király a Rozsgony-i nemeseknek adományozta a kastélyt, de 1464-ben már Kaposi János birtokaként említik. Az 1468-as dokumentumból, amellyel Korvin Mátyás király megparancsolta Kassának, Bártfanak és Eperjesnek, hogy segítsék Zápulyszki Imrét a Kaposi várának elfoglalásában, az következik, hogy testvérek foglalták el. A 15. század végén Albert János lengyel csapatainak célpontja lett. E támadások után a vár megsérült, ezért a következő században újjáépítették és alsó udvarral bővítették. Fokozatosan épültek itt gazdasági épületek, kézműves műhelyek és egy őrházak is. A 16. és 17. század fordulóján a birtok a Töltszék kastélyba költözött, és a vár menedékhellyé alakult (menedék szerepét töltve be) a vár helyőrsége a várban maradt, a nemesség is csak arra az esetre költözött vissza, ha veszély fenyegette. A Habsburg ellenes felkelés idején a kastélyt 1686-ban a Kurucok híres vezére, Tököly Imre foglalta el. 1709-ben II. Rákóczi Ferenc kezére került, akinek Telekessa vezére felgyújtotta a várat. A vár 1712-ben került vissza a Kapy családhoz, és Gergelyák Éva, a Kaposi Gábor özvegye ismét megjavíttatta. 3 év múlva azonban a Magyar Országgyűlés döntése alapján leégették, hogy ne legyen a Habsburg-ellenes mozgalom központja. Azóta a kastély kihalt. A kastély azonban még 1879-ben is viszonylag jó állapotban volt, csak tetők nélkül (Miskovszsky rajzai szerint). 1975-1976 között a Kaposi várban régészeti kutatások folytak, és felkerült a Nemzeti kulturális emlékek listájára. Ezen a helyen régészeti tevékenységet folytatott Macák György, római katolikus esperes is. 2012-ben, közel háromszáz év után megkezdődtek a kastély Nemzeti kulturális emlékek állagmegóvási és helyreállítási munkái, beleértve a szükséges régészeti, építészeti és történeti kutatásokat is, és a munka a mai napig tart. A vár ma egy nagyon jól megőrzött rom, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik mindenekelőtt a Szalánci hegyekre, de a Sekcso- i völgyre és az Ondava-i hegyvidékre is. A kastély népszerű a kerékpárosok és a futók körében, általában Töltszéktől és Fülyántól.
Ezen a váron kívül a régió további várait is meglátogathatja. Látogatásra mindenképpen érdemes: Hrad Šariš, Soľnohrad, Hrad Šebeš, Lipovský hrad, Hrad Zborov, Hrad Plaveč, Hrad Kysak, stb.
A Kaposi – i vár a Sáros várút része.
