A kastély keletkezésének körülményei nem tisztázottak. Az egyik elmélet azt állítja, hogy az eredet a sólymokkal folytatott királyi vadászatokhoz kapcsolódik. Egy másik lehetőség a vár kapcsolata a tatárjárással. A tatárjárás utáni, azaz 1241 utáni időszakban fellendült a kővárak építése, különösen nehezen megközelíthető terepen. A Hernádszókoly vára tipológiája, elrendezése és építészeti színvonala miatt a 13. század második felében épült várak közé tartozik. Mivel magasan a hegyekben, sűrű erdőben rejtőzik, nem tekinthető stratégiai helyszínnek. Inkább nem csak a helyi földbirtokosok, hanem a mongol csapatok hirtelen visszatérése esetén nagyszámú lakosság menedékhelye volt (az Abosi – Óbecse-i, Eszkáros-i és Szalánc-i várnak is volt ilyen jellege).
Az első írásos említés eddig egy 1299-ből származó oklevélben és az 1311-ből származó Omodej család hátoldalán található, amelyben a Fekete hegység egyik végváraként említik.
1405-ben Zsigmond király királyivá nyilvánította a várat. Egy 1423-as oklevélben az áll, hogy Zsigmond király a Kapipálvágásából származó Mátyásnak és Imrének adja a Hernádszókoly-i várát. Átadta a kastélyt (akkor még Šarišská stolicában állt) minden tartozékával együtt (kivéve Kavocsán falut, amelyet Kassának adott).
A Hernádszókoly-i vár tulajdonához tartoztak Sokoly (Zakolya), Hernádkosztolány (Kostoľany nad Hornádom-Zenthestwan), Sároskisfalu (Malá Vieska -Wyfalu), Tapolycsány (Tepličany -Tapilczan), Berki (Rokycany- Berky), Biszkád (Bykzad), egy ismeretlen fekvésű kihalt falu, Óruzsin ( Ružín – Rwsynch). ), Kis Ladna (Malá Lodina -Felsew Landa) és Nagy Ladna (Veľká Lodina-Also Ladna). Az 1423-ból származó dokumentum szerint Sokoľ várának és Sokoľ községnek kereskedelmi szempontból megvolt a létjogosultsága. A faluban a fáért vámot fizettek – tutajok úsztak a Hornádon.
Ezt követően Zsigmond király 1429-ben Kassa városának adományozta Hernádszókoly várát. Az ajándékozás feltétele az volt, hogy a vár összedőljön. Így nagy valószínűséggel leégették és részben lerombolták, hogy megakadályozzák például, hogy bandita csoportok menedéket találjanak benne. 1440-ben a várat már romként tartják nyilván.
A talált maradványok alapján arra lehet következtetni, hogy egy kis vár volt, amelynek őrtornya és várpalota is volt. Az udvaron jól látható egy középkori kút. Valószínűleg itt éltek a solymászok, akik királyi vadászat céljából sólymokat szelídítettek és neveltek. A Hernádszókoly vár közelében ma már csak egy nem feltűnő sánc, árokkal és apró kövekből álló torzóval áll. Legszembetűnőbb maradványa a várárok.
A vár alatt található a Várbarlang, melynek hossza 27 méter körül van. A barlang az északkeleti lejtőn található, mintegy 10-12 méterrel a vár alatt. Ez egy mesterséges alagút és egy barlang kombinált ürege. A várbarlang valószínűleg nagyrészt mesterségesen faragott folyosó, amely megközelítőleg a vár közepe felé, a torony alatt vezet. Valószínűleg pinceként szolgált. Télen a denevérek otthona.
A várat és a pincebarlangot jelenleg Hernádszókoly község és a Dedinka Polgári Társulás gondozza, akik közösen építettek ki egy Hernádszókoly községből kivezető tanösvényt.
