Berzevicze falut először csak 1317-ben említik írásban. Ekkor kezdték itt építeni a várat, amit családi lakhelyül épített a Berzevicz család. Berzeviczi Mihály járult hozzá. A vár több mint két évszázadra család ősi székhelye lett. A helyszín a helyi temetőben található, amely a településen belüli jelentős magasságban (470 m tengerszint feletti magasságban) van. A várhegy meglehetősen meredek volt, főleg a déli lejtőn, és a többi oldal az építkezés során módosult. Az igazított teteje pedig leegyszerűsítette az erődítmény lakórészeinek kialakítását. A vár, mint nemesi lakhely elhelyezkedése az ősi ingatlanok könnyű kezelhetősége miatt alkalmas volt ezen a területen.
Az 50×35 m-es vár együttes felső, középső és alsó várból állt, míg az egész területet árokvédelmi rendszer vette körül. Az eredeti vár alaprajzanák területe szinte szabályos háromszöget alkotott. Legmagasabb pontján, a környezetnél legalább 2 méterrel magasabb emelvényen volt a felső vár, ahol valószínűleg a palota is található. A szomszédos emelvényen más épületek és talán egy kisebb torony (vagy park) állt, az úgynevezett középső vár, amelyet a felsőtől egy mély ároksáv választott el. Az alsó kastély a várterület északi szélén, a legalsó fennsíkon, ahol csak fa melléképületek voltak.. A várba északkelet felől az árkon át egy kapus hídon lehetett bemenni, amelyett megerősített kapu is védtte. Ezt az egész komplexumot a kerület körül még egy 15 m széles és 17 m mély árok védte.
Mihály halála után fia, Miklós szerezte meg az ingatlant. 1438-ban a várat Eperjes város birtokba vette, Erzsébet királynénak. 1449-től a testvérek kezében volt, de 1458-ban már Korvin Mátyás csapatai elfoglalták. A várat utána láthatóan elhagyták, és a 15. század végén eltűnt. Tulajdonosai kényelmesebb lakóhelyre költöztek a faluban, míg az első lakóhelyük az eredeti épület volt, melynek rekonstrukciója a mai klasszicista kúriát hozta létre a faluban.
Ma a vár helyén már csak sáncok és árkok találhatók. A mai napig nem follytattak régészeti kutatást. A temető létrehozása, a kápolna és környező utak építése okozta, hogy a föld feletti épületek nyomai már nem olvasható-ak, de legalább megőrizték a jellegzetes eredeti terepkonfigurációt. Az erődítmény differenciáltságáról tanúskodik három, magányosan elosztott emelvény, amelyeket egy belső árok választ el. A körkörös kiemelkedés (12 x 9 m) az eredetileg megerősített bejáratot képviseli, de a fő jellemzők az árkok. A déli oldalról ma a vizesárok egy része aszfaltút, amely nyugatról és keletről is megkerüli az akropoliszt. A közelmúltban történt erődítési beavatkozás ellenére legalább a vár kiterjedését meghatározzák, és ez könnyebben olvasható a terepen. A legkiemelkedőbb a nyugati lejtő alatti árok, amely még napjainkban csodálatra méltó méreteket ér el: 15 m mély és 21 m széles. A keleti és délkeleti lejtőjén sok a bányakő, ami rámutat arra, hogy a vár legalább alapjaiban falazott és nem teljesen fából készült, amitt még nem régen feltételeztek.
A Berzevicze-i vár a Sáros várút része.
