A Bornemisza kastély Pécsújfalu
Pécsújfalu első említése 1319-ből származik (Wyfalu). Ez a történelmi jelentőségű falu már a középkorban nemesi székhely volt, de csak az újkor elején vált kastély központjává, ami szükségessé tette egy földesúr szíkhellyet építeni. 1322-ig királyi birtok volt, ezután Micsko nemes birtokolta, aki magasan a Csörgő hegységben építette fel rezidenciáját. Házasságok révén más családok is érkeztek Pécsújfalu-ba , akik a faluban kastélyokban és kúriákban laktak, legyen szó Péchy, Mariássy vagy Bornemisza családokról. Nekik köszönhetően Pécsújfalu rendkívül gazdag műemlékekben és történelmi tárgyakban. A barokk templomon, egy klasszicista zsinagógán és egy kápolnán kívül több mint 10 kastély és kúria maradt meg itt, amelyekkel csak a Szlovákiai Liptószentjánosi vagy Berzevice falvak vetekedhetnek. A műemlékek ilyen koncentrációja vidéki viszonylatban egyedülálló.
A Bornemisza kastély egy modernebb, villa formájú kúriát képvisel, amely egy régebbi nemesi rezidencia átépítésével jött létre. Konkrét adat maradt fenn arról is, hogy a Péchy család e régebbi épületét (a földszint adatai szerint a 18. századi vázszerkezetet) a 19. század végén emelettel bővítették, és Péchy Zigmund teljesen átalakította. Kényelmi okokból régebbi alapra épült a földszint boltíves részeinek egybeválasztásával, amelyeket a homlokzatokon viszonylag gazdag stukkó dekorral díszített. Ennek eredményeként 14 szoba, egy nagy lépcsőház és egy terasz lett. Az épületet nagy park vette körül. A kastély a későbbi tulajdonosról Bornemiszáról kapta a nevét, mivel a Pechy család birtokai (Pechy Mária és férje, Bornemisza István révén) így a birtokába kerültek. Azonban csak rövid ideig, mert a 2. világháború után az épületet elkobozták, és különféle raktározási és lakáscélokra használták. Minimális további építési beavatkozásoknak köszönhetően a 19. század végén átépített formában a mai napig megőrizték. A téglalap alaprajzú épület földszintjén a derekán porosz boltozatos boltíves, tetején stukkó díszítésű szobák találhatók. A teret szegmensíves, ferde szárnyú ablakok világítják meg. A boltozatok és díszítésük, valamint a nyílások formáinak megoldása a barokk korszakra (18. század) jellemző. Az épület nagyjából a közeli Mariassy kastélyhoz hasonlóan épült fel. A kúria felépítménye után épült épület közepén széles lépcső vezet az emeletre. A felépítmény tömör égetett téglából készült, a szobákat egyenes fa, de vakolt mennyezet, és új nyeregtetőt is kapott. A külső megjelenés egységessé vált a régebbi földszintet (az első emelethez hasonlóan) díszlécek, párkányok, letörések, oromfalak díszítették az ablakok és bejáratok körül. Pajzsos északi rizalit épült, ahová stukkós családi címer került. A déli oldalon téglából készült teraszt alakítottak ki. Számos kézműves részlet (ablakok, ajtók, burkolatok, korlátok) a mai napig fennmaradt. A kastély területe egy jól karbantartott park volt, gyönyörű fákkal.
A kastély utolsó tulajdonosa Bornemisza István volt, aki 1917. november 24-én született Budapesten. Anya Péchy Mária Aba- Turnyai főispánjának, Zsigmondnak lánya. 2006. november 15 kén halt meg Pécsújfalu-ban, Bornemisza István királyi kamarás fia volt. A monarchia összeomlása után családja Pécsiújfaluban élt, ahol három kúriával rendelkeztek és a kiterjedt birtokukkat kezelték. István apját a Szovjetunióba vitték a gulágokba, ahonnan márt nem tért vissza. István jogot tanult, és szeretett lovagolni. 1955-ben Poprádon lovassági egységet alapított, amellyel több szlovák és külföldi tartomány filmjében is részt vettek, mint például a Jánošík és a Vivat Beňovský. 1989 után a jótékonykodásnak szentelte további életét, és szolgálataiért 1995. január 20-án Szlovákia első polgáraként a Máltai Lovagrend lovagjává avatták. Bornemisza István művészi hajlamú ember volt, legyen szó irodalmi, szobrászi, festői vagy faragás hajlamokról.
A Bornemisza kastély a Sáros várút része.
