A 18. század közepén rendszeres tagolású díszkertet alakítottak ki a Nagykastély közelében. Legértékesebb módosítása a kastély délkeleti homlokzata előtti teraszokon terült el. A teraszrendezés a terep természetes konfigurációján, a kertépítészet pedig a barokk morfológián alapult. Ebben a formában őrződött meg egészen a 19. század közepéig, amikor is a szabályos kertet természeti és tájparkká építették át.
A 2. világháború idején a Nagykastély körüli lucfenyveseket kivágták, még hozzá az egészet, és 1939 és 1943 között az Eperjes- Őrmező vasútvonal építésére használták fel. A történelmi park területét az is jelentősen károsította, hogy az észak-nyugati részén keresztezte az újonnan épült vasút. A parkot a háború utáni években tovább csonkították, amikor is megkezdődött itt a családi házak építése.
2014-ben a park területén archeopark épült, amelyet megnyitottak a nagyközönség előtt.
