Várhegy Tótselymes
Sokszor emlegetik a várhegyet Tótselymes község kapcsán. 1948-ig ..Tolčemeš,, néven volt ismert, amelyen a 9. és 10. században egy hatalmas szláv várhegy állt, a Csörgő-hegység lábánál, 871 méteres tengerszint feletti magasságban.
A Tótselymes melletti várhegyet Macák J. fedezte fel. A Bernátsky és Bodovsky völyek között észak-déli irányban húzódó meredek Lazíky hegygerinc legmagasabb pontjára épült, egy kúpos várdombra. A várhegy a 9. században épült, megőrzött, többnyire sűrű erdőtakaró védi. Fokozatosan alakították erődítési formáját, mígnem az egész várhegy négy hatalmas sáncból álló erődítményt kapott. A rajta lévő sáncok fokozatosan épültek. Elsőként az első alakult ki – a hegylábi erődfal már a 9. században. Más sáncok később a 10. században épültek. Ekkor egy sáncot is építettek, amely az egész hegyaljat két részre osztotta. A várhegy egy kisebb akropolisz formáját öltötte, markánsabb kivitelben. Valószínűleg a Vár hegyen található központ, amelyet egy bizonyos terület igazgatására szántak. Az volt a célja, hogy megvédje a helyi közösséget attól, hogy a magyar-arpád hadviselő csoportok behatoljanak erre a Kárpát-medencei területre. Több mint ezer év alatt a környezet a felismerhetetlenségig megváltozott.
Elhelyezkedése és erődítményei miatt a Kelet Szlovákiai szláv várhegy egyik klasszikus példája. Az erődítmény legnagyobb hossza 253 m, legnagyobb szélessége 125 m. A sánc északkeleti kanyarulata mellett enyhén nyugat felé lejtő sáv található. Körülbelül a közepén a felszínen egy sötét kultúrréteget találtak a kísérleti kutatások során. A töltés (vágás) egy része azt mutatta, hogy agyaggal és kővel van felhalmozva. A követ elsősorban az árokba csúszott talaj elleni megerősítésre használták. A halom építési rendszerében újdonság volt az elszenesedett fa nyomainak felfedezése, valamint egy kis vörösre égetett agyagcsík. A sánc felhalmozási rendszere és a kapott szilánkanyag, a hátrafelé szárnyas vasnyíl és egy másik nyíl torzója bizonyította, hogy valószínűleg a szlávok építették fiatalabb korban. A sáncépítésből fennmaradt elszenesedett famaradványok, a fiatalabb bronzkori szilánkok, egy ritka szláv szilánk és egy vasleveles lándzsa azt a véleményt adják, hogy az akropoliszban lakó lakosság építtette a 10. század előtt, hogy megakadályozzuk az akropolisz északnyugati oldalról való könnyű megközelítését.
A várhegyen kerámiaanyagot is találtak. Az eddigi kutatások során a várhegyből előkerült legrégebbi anyag, a fiatalabb bronzkor régebbi részéből származó anyag, amely jelenleg a Kelet Szlovákiai Gáva kultúrához tartozik, amely délről terjeszkedett ide. Az edények valószínűleg már gyorsabban forgó körön készültek, amit főként a szilánkok bevonatának finom vízszintes ütései vagy barázdái tanúsítanak. A talált vastárgyak közül kétségtelenül a legfigyelemreméltóbb és legfontosabb a háromszorosan ívelt karú, összetett formájú acéltorzó; 8,6 cm hosszú és 3,6 cm széles. Az acél teljesen más típusú, mint a korábbi kelet-szláv-avar és ómagyar kori vaskősírleletek Kelet Szlovákiában.
Krippel E., a pozsonyi Dionýz Štúr Földtani Intézet munkatársa a sáncon kívüli emelvényen feltárt kultúrrétegből két esetben szilból (Ulmus), egy esetben bükkből (Fagus) származó szénmintákat azonosított. Ez a lelet azért különösen figyelemre méltó, mert a kastély és környéke erdősültségét a gyertyán uralja.
A várhegy az ősi szlávok egyetlen hatalmas méretű várhegye Kelet Szlovákiában. Kelet Szlovákia számára szent helynek is kell lennie, mint Szlovákia számára a Dévény-i (Devín) vár vagy a Nyitra melletti Zobor.